Tizenhatodik fejezet

Jaina nem aktiválta a lézerkardot, hanem Brakiss felé nyújtotta, de a férfi nem vette el tőle.

– Nem akarom ezt játszani – jelentette ki a lány.

– Az Árnyakadémián nem játszunk – mondta Brakiss. – Viszont gyakorolunk. Egy jedi számára fontos kiképzést folytatunk.

– Harc idétlen holografikus szörnyekkel? Nem akarom ezt tovább csinálni. Nyugodtan hazavihet minket, mert mi sohasem fogjuk szolgálni az Árnyakadémiát.

Brakiss széttárta a karjait.

– Pedig olyan jól haladtál a fénykard használatával – mondta, mintha egy makacs gyereket akarna meggyőzni. – Csak még egyszer próbáld meg! Méltó ellenfelet fogok kiállítani veled szemben. Ez lesz az igazi kihívás.

– Miért tenném? – kérdezte Jaina. – Nem tartozom magamnak semmivel. Látni akarom a fivéremet és Lowie-t.

– Hamarosan látni fogod őket.

– Nem fogok harcolni, amíg meg nem ígéri, hogy láthatom őket.

Brakiss felsóhajtott.

– Rendben van. Megígérem, hogy megint találkozhattok az órákon. De csak abban az esetben, ha nem csináltok több rendbontást.

Jaina összeszorította az ajkait, nehogy elmosolyodjon. Úgy érezte, ez az, amire várt.

– Nem lesz rendbontás.

– Felfoghatod úgy is, hogy minél többet tanulsz, annál nagyobb lesz az esélyed, ha egyszer meg kell küzdened velem. A tréning az egyetlen lehetőségetek a szökésre, nem?

Jaina meglepődött, mennyire könnyedén fogja fel Brakiss ezeket a dolgokat.

– A mai edzésen még egy apró változtatást fogunk eszközölni. Harc közben egy holografikus álöltözetet kell viselned. Nem befolyásolja a mozdulataidat, de kissé zavarónak fogod találni. Meg kell tanulnod harcolni ebben a háromdimenziós maszkban. A Birodalom érdekében időnként kénytelenek vagyunk álöltözetben bevetni a sötét lovagokat.

Jaina felemelte a fénykardot.

– Rendben van. Végigcsinálom ezt az edzést, de azután megengedi, hogy láthassam Jacent és Lowie-t.

– Ebben egyeztünk meg – bólintott Brakiss. – Most megyek, és intézkedem. Sok szerencsét!

Brakiss kilépett a teremből, majd bezárult az ajtó.

A sima szürke falak vibrálni kezdtek, és Jaina látta, hogy árnyékok suhannak felé, majd teste köré fonódnak. Látása kissé tompult, mintha összekarcolt üvegű szemüvegen nézett volna keresztül. Azután rájött, hogy ez bizonyára a holografikus álöltözet.

A terem túloldalán kinyílt egy hatalmas keményfa ajtó. Jainát nem lepte meg a látvány, hiszen tudta, hogy mindez csak illúzió. Számára az igazi kihívást az a kérdés jelentette, hogyan működnek ezek a berendezések. Azt tervezte, hogy valami módon megismeri az egész Árnyakadémia elektronikus rendszerét, és akkor üzemképtelenné teszi az űrbázist. Éppen ezért egyelőre együtt kellett működnie Brakiss-szal, hogy elnyerje a bizalmát.

Új ellenfele kilépett a cellából. Magas, erőteljes, talpig feketébe öltözött alak volt. Darth Vader arcát maszk takarta el, amelynek légzőkészülékéből hangos szuszogás hallatszott.

Jaina riadtan aktiválta lézerkardját. Úgy érezte, hogy ez nem volt tisztességes lépés Brakiss részéről. Darth Vadert megölték még az ikrek születése előtt. De Sith Fekete Lovagja a nagyapjuk volt.

Vader fénykardjának energianyalábja vörös fénnyel pulzált. Jaina dühöt és kétségbeesést érzett, amint előrelépett, hogy összecsapjon Vaderrel. Jaina érezte maga körül a holografikus álruhát, de valóban nem zavarta a mozgásban.

Jaina gyűlölte Darth Vader gonosz tetteit, amelyeket akkor követett el, amikor még az uralkodó szolgálatában állt. De szeretettel gondolt a nagyapjára, Anakin Skywalkerre, akiből sohasem veszett ki a jó. Végül még az uralkodóval is szembe mert szállni, és ezért kellett meghalnia.

Jainát félelem fogta el: hátha ő is arra a sorsra jut, mint a nagyapja, ha átáll a sötét oldalra.

Darth Vader kihasználta a lány habozását. A vörösen izzó fénykarddal támadásba lendült.

Hangos szuszogása betöltötte az egész helyiséget. Vader kardja lesújtott, de Jaina kivédte az ütést. A két energianyaláb összeütközésekor szikrák repültek szét.

Vader újra meg újra lecsapott. Jaina minden alkalommal hárította az ütéseket, miközben megpróbálta saját kardjával megsebesíteni ellenfelét. Agyában az a gondolat motoszkált, hogy vajon ki irányítja a hologramot. Brakiss vagy Tamith Kai ellen harcol valójában?

A küzdelem egyre hevesebbé, elkeseredettebbé vált. Jaina úgy érezte, hogy Vader erőt nyer a lány növekvő dühéből. Ennek ellenére látszólag egyenlő feleknek bizonyultak. Jaina már nem tudta követni az idő múlását; fogalma sem volt róla, hogy mióta harcolhatnak.

Azután a lány érezte, hogy fáradni kezd. De a harag és a dac erőt adott neki. Tudta, hogy nem adhatja fel, mint ahogy Vader sem:

– Elég! – hallatszott Brakiss hangja.

Az edzőterem holografikus szimulációja eltűnt. Jaina szemben állt az igazi ellenfelével, aki már nem viselt fekete maszkot, sem álruhát:

Kardjuk energianyalábja még mindig egymásnak feszült. Jaina akkor láthatta, ki volt valójában az ellenfele.

Jacen volt.

A vezérlőteremben, Brakiss elégedetten nézte a szimulációs szoba képernyőit. Kimondhatatlanul élvezte a két gyerek egymás elleni küzdelmét.

A Birodalom fekete egyenruháját viselő Qorl mellette állt, és szintén figyelemmel kísérte a párviadalt. A monitorok nem ábrázolták az álruhát, a képernyőkön csupán a gyerekeket lehetett látni, akik azt sem tudták, ki ellen harcolnak.

Qorl egy darabig néma tanúja volt az eseményeknek, de egyre nyugtalanabbá vált.

– Nem veszélyes ez, Brakiss? – kérdezte végül. – Egy apró hiba, és a gyerekek megölhetik egymást. Elveszíti az Árnyakadémia két legjobb növendékét.

– Nem hiszem, hogy elveszítem őket – válaszolta Brakiss. – De ha az egyik megöli a másikat, legalább tudni fogjuk, melyikük a jobb harcos.

Azután pedig rá koncentráljuk a kiképzést.

– De az egyik halála is súlyos veszteség lenne.

Miért csinálja ezt? Mi a célja vele?

Brakiss a pilóta felé fordult.

– Az alapvető célkitűzés, hogy a legerősebb növendékeket képezzük ki a Birodalom számára. A legtehetségesebb sötét lovagokat.

– Nem számít, milyen áron? – kérdezte Qorl.

– Nincs jelentősége. Az ikrek csupán egyszerű eszközök… akárcsak maga vagy mi mindnyájan.

Qorl rosszallóan nézte a küzdelmet.

– Azt mondja, hogy az ikrek feláldozhatók?

– Csak apró alkatrészei egy gigantikus gépezetnek. Ha nem válnak be, nincs szükségünk rájuk.

Brakiss néhány másodpercre a gondolataiba merült, azután mintha meggondolta volna magát.

– Talán igaza van – mondta. – Mindketten remekül harcolnak, és ügyesen bánnak a fénykarddal. – A kommunikátor felé fordult, és véget vetett a párviadalnak. – Elég!

Az álöltözet hologramja eltűnt, és a két gyerek ijedten kiáltott fel, rádöbbenve, hogy egymás ellen harcoltak.

Néhány másodperc múlva Brakiss kikapcsolta az interkomot. Nem akarta tovább hallgatni az ikrek felháborodott kiabálását. Vállat vont, majd Qorlra mosolygott.

– Megígértem a lánynak, hogy hamarosan találkozhat a fivérével. Nem értem, miért borult ki ennyire, hiszen betartottam a szavam.

Qorl szó nélkül megfordult, és a kijárat felé indult. Brakiss nem láthatta, mennyire megingott a pilóta hite. Nagyon bántotta, amit Brakiss a gyerekekkel tett.

– Szépen alakul a kiképzésük – mondta Brakiss, amikor Qorl az ajtóhoz ért. – Elégedett vagyok a fejlődésükkel. Remek sötét lovag válik belőlük…

Qorl nem válaszolt. Egyszerűen kilépett a folyosóra, és az ajtó bezárult mögötte.